Utnapistim révületében, amikor látja az ellentétek harcában feloldódó mindenséget, és korszakfordulóban beteljesedő formaváltást, felidézi magában Atyját, Anut, és látomásában, bár a legnagyobb beavatottak közé tartozik, már nem feladata a világrend fentartása, hanem az újra való felkészítés, amely nem a a romok és a betemetett piramisok között kapirgálva keresi azt a megoldást, amiért is ezek a romok valamikor a megoldó Fény dicsőségére emeltettek.
"Végtelen isten- és emberszeretete miatt feladatának tekinti, hogy az embereket tájékoztassa az eljövendő veszélyről és a veszély elhárításának helyes útjáról, az Égi Atyához való visszatalálásról, a menekülés módjairól: a „racionalitásnak” nevezett, pótcselekvésekhez vezető és álértékeket (világi hatalom, anyagi civilizáció) termelő álvalóságról való lemondásról, elszakadásról („Használjátok értelmeteket az értelem elűzésére”).
- „Le kell mondanunk az egymás ellen folytatott küzdelemről. Le kell mondanunk városunkról, földünkről, hazánkról, palotáinkról és templomainkról. Le kell mondanunk varázserőnkről. Mindenről le kell mondanunk, mert erőnk s hatalmunk átkozott az eljövendő Égi Gyík előtt. Ha mindenről lemondunk, meg fogjuk hallani az Égi Atya szavát.” /Wiki/
- Barátja és városának ellensége, Lugal, aki végül is meghódítja és leigázza a begyöpösödött, önmaguk beavatott, istenemberi állapotába belesüppedt előkelők vezetése alatt már megújulásra képtelen várost, megérti azt, milyen veszélyt jelent Nannar közeledése, ám eltérő a kettőjük útja.
Míg Lugal a hatalom és a mágia erejében bízva szilárd falú torony építésébe kezd, hogy abba gyűjtse össze a világ népeit, Utnapistim olyan hajót ácsol, amely a fölébredő erők hátán lovagol az új korszakba. Rajta családja és Utnapistim fogadott fia, aki megérthetetlen szörnyszülött a régi rendben, de valójában már az Új Kor embere, Gilgames, aki majd egyesíti magában a két erőt, Utnapistimét, amely a megérthető valóságon túlról sugárzik, és maga Anu a forrása, és Lugalét, aki erőnek formát ad.
Lugal építménye a legerősebb hatalommal emelt remekmű, amely az Ég viharának percekig sem tud ellenállni, az ideje elmúlt, és a király szentélyébe vonulva érti csak meg, milyen fenséges az az erő, aminek az ő világának a keretei nem nyújthatnak formát.
A Bárkán Szur-Szunabu, ez az igaz vén tengeri medve kormányozza, aki a kikötők és a kikötői szerelmes asszonyok örök bálványa marad, ő az, aki a valóság kormányát biztosan tartva, a hajót átvezeti a rázúduló hullámtornyok veszedelme között.
Odavész viszont Utnapistim miden barátja és munkatársa.
A csillagász, aki felfedezte a közelgő Vörös Sárkányt, a költő, aki az istenséget dícsőítő himuszokat jegyezte, a könyvtáros, minden tudás felügyelője, a jógi, aki a bölcsesség szigorú lelkű lámpása, és Lugal.
Csak Utnapistim, aki Meglelte Az Életet és a fiú, akiben ő ismerte fel az Új kor emberét, Gilgames érhet el egy más partot, ahol új világot építhet föl majd.
