47. vers

Tudom, enyém a tér és idő legjava és engem soha meg nem mértek és meg nem fognak mérni.

Örök vándorúton vagyok én (jöjjenek és hallják mindenek!)
Jelvényeim esőálló köpeny, jó cipők és egy erdőben nyesett bot,
Egy barátom sem ül kényelmesen székemben,
Nincs székem, nincs templomom, nincs filozófiám,
Senkit sem viszek az ebédlőasztalhoz, könyvtárba vagy a tőzsdére,
Hanem férfit és nőt egyaránt egy dombra viszek,
Balkezemmel szorosan átfogva derekadat,
Jobbommal kontinensek tájaira és országutakra mutatok.

Sem én, sem más nem járhat helyetted ezen az úton,
Neked magadnak kell rajta járni.

Nincsen messze, lábadügyébe esik,
Talán születésed óta rajta éltél és nem is tudtad,
Talán mindenütt ott van, vízen és szárazon,

Vedd a cókmókodat, édes fiam, én is veszem az enyémet és nosza előre,
Csodálatos városokat és szabad népeket látunk majd utunkban.

Ha elfáradsz, add mind a két batyut és nyugtasd kezeidet csípőmön,
És kellő időben majd visszaadod nekem a kölcsönt,
Mert ha elindultunk, nem pihenünk meg többé.

Ma pitymallat előtt felmásztam egy dombra és néztem a nyüzsgő eget,
És így szóltam lelkemhez: Ha magunkba foglaljuk mindezen világokat és minden
bennünk lévőnek gyönyörét és tudását, teltek és elégedettek leszünk akkor?
És lelkem így szólt: Nem, csak azért hágunk a magasba, hogy elhagyjuk és túlnan folytassuk.

Te is kérdezel engem s én hallom szavad,
Azt felelem, hogy nem felelhetek, magadnak kell rájönnöd.

Ülj le kissé, édes fiam,
Ihol kétszersült étkül és tej italul,
De mihelyt elalszol és felfrissülsz finom ruháidban, megcsókollak búcsúzóul és kinyitom neked az ajtót.

Elég soká álmodtál megvetendő álmokat,
Most lemosom a csipát szemeidről,
Hozzá kell szoknod a fény és életed minden pillanatának káprázatához.
Soká gázoltál félénken a vízben, a parti palánkba kapaszkodva,
Most azt akarom, hogy merész úszó légy,
Ugorj a tenger kellős közepébe, bukkanj fel újra, bólints oda hozzám, kiálts és nevetve rázd le fejedről a vizet.

A történelem vége ott kezdődik, amikor a személyes történet véget ér. Amikor olyan külső manipulációs lehetőségeket veszünk igénybe, amelyek hivatottak ugyan a bizonyításra, de arra nem képesek, hogy az igazság síkjaiban tájékozódási pontokat nyújtsanak.
Képességünk azon hiánya, hogy a Lét minden állapotában jelen legyünk, csak emlékekkel, hagyománnyal elégít ki minket, nem pedig a jelen abszolút intenzitásában dobban a gondolat, mint a szív.

                                                                               1.

                                                                          Ken Kesey

Olyas valakitől idézek, akinek nem sok köze van a témához. Azaz...az a megjelenés, amiben Evola egzisztált, nem nagyon érthette, hogy miről is lehet itt szó, bár a jelenséget ismerve láthatta azt, hogy a vaskor igérete, a komformán totaliárius demokrácia, amely mindenre rányalta bélyegét, kitermeli automatikusan önmaga válságát.
"De, hogy a legjellegzetesebb példát ragadjuk meg, Amerikát, illetve részben Angliát kell megvizsgálni. Amerikában az új generáció szellemi traumájának és lázadásnak jelenségei már átláthatókká váltak. Az úgynevezett beat generationre utalok itt: a beatekre vagy beatnikekre, vagy egy más változatukban a hipszterekre, akiket másutt már említettem. Ezek egyfajta anarchikus, társadalomellenes egzisztencializmus képviselői voltak, ez az egzisztencializmus azonban kezdettől fogva inkább gyakorlati, mint szellemi jellegű volt (noha néhány csekély jelentőségű irodalmi alkotás is született). E sorok írásakor a mozgalom divatja, virágkora már elmúlt: vagy teljesen letűnt a színről, vagy széttöredezett. Mindazonáltal mint a jelenkori „kultúra” kórtünete, jelentőségét megőrizte; joggal számíthatunk rá, hogy amíg ez a kultúra fennmarad, hasonló megnyilatkozások   ha más formában s más elnevezésekkel is   újra fel fognak bukkanni. Ugyanakkor mivel az egész jelenkori rendszer korlátoltságát, sőt teljes képtelenségét az amerikai társadalom képviseli leginkább, itt a beat-ek lázadási formái paradigmatikus jelleget öltöttek, amelyeket az imént, főként Itáliával kapcsolatban említett bamba nemzedék megnyilatkozásaival természetesen nem helyezhetünk egy szintre. Nézőpontunkból néhány probléma rövid vizsgálatának ebben az összefüggésben van létjogosultsága. Tudniillik   szemben a pszichiáterek, a pszichoanalisták, a „szociális gondozók” vélekedésével   osztjuk néhány beatnek azt a nézetét, miszerint, a jelenkori „társadalmakban” s „kultúrákban”, s kiváltképp az amerikaiban, kizárólag a lázadó, a nem alkalmazkodó, az aszociális ember számít egészségesnek. Egy abnormis világban az értékek megfordulnak: könnyen lehet, hogy éppen a környezete szemében „abnormálisnak” látszó a „normális”, akiben valami az egészséges életérzésből még pislákol. Szó sem lehet róla, hogy egyetértsünk azokkal, akik ezt a típust   neurotikusnak bélyegezve   „gyógyító nevelésnek” akarják alávetni, hogy „vissza-szerezzék” a „társadalomnak”. Mindezt a pszichoanalista Robert Linder is képes volt elismerni. Ezen túlmenően azonban e helyütt minket az az ember érdekel, akit „jobboldali anarchistának” lehetne nevezni. Látni fogjuk a távolságot, amely ezt a típust a beatek és hipszterek nonkonformizmusán átderengő deviatív irányulástól szinte minden esetben elválasztja.A beatek lázadásának kiindulási pontja, alaphelyzete nyilvánvaló. Vádolják a rendszert, amely jóllehet nem mutat „totalitárius” politikai formát,  az életet elnyomja, a személyiséget megnyomorítja. Ehhez társul a jövő létbizonytalansága, mert   mint mondják   egy esetleges atomháború kilátásai miatt az egész emberiség léte vált kérdésessé (hozzá kell tenni, hogy az ilyen jellegű felvetések, egyfajta végítéletszerű értelmezésben, túlzóak). Ám mindenekelőtt a szellemi halál veszélyét érzik, ami a fennálló, sokszorosan függővé tevő rendszerhez való alkalmazkodás elkerülhetetlen velejárója. Amerika „rohadó ország, burjánzó rák minden sejtjében”; „passzivitás (konformizmus), szorongás, unalom: az amerikai álom”   mondják. Ebben a légkörben teljes a gyökértelenség, az egyén elveszett atom a „magányos tömegben”: „a társadalom egy frázis, semmitmondó kifejezés”. A tradicionális értékek elvesztek, az új mítoszok lelepleződtek, s ez a „mítoszvesztés” szertefoszlat minden új reményt: „szabadság, szociális forradalom, béke   valamennyi álszent hazugság”. „Az elidegenedés megszokott állapot”   szól a fenyegető helyzetjelentés."

Mint akárhány a tradíció nagyágyúi közül, Evola is téved pár dologban.
Az egyik legjellegzetesebb manír, amit rákennek az őshagyományra az, hogy a hierarchia az Eredetből való, és ez, mint fent átizzítja a létezés minden szintjét.
Nincsen fent és nincsen lent: van az Örökkévalóság, annak a  Tudatnak az állapota, amely a Minden  Istenben éli át magát a legintenzívebb jelenlétben .
Nos, nincsen a létezésnek olyan helyzete, amelyben az ne lenne isteni.
Ezért sincsen a beavatásnak olyan elvi feltétele, amely bárminemű előképzettséget igényelne, és mert a beavatás nem kötelékeket csomóz meg, hanem old fel, a szabadság állapota nincsen éber állapotban semmilyen hierarchiában.
Az a bárhol való megnyilatkozási képesség, amely egyedül Isten sajátja, hiszen semmilyen minőségi feltétele nincsen, más nevén a kegyelem állapota átvilágít minden tudat állapotot.
A tradíció legnagyobb tévedése viszont az, hogy olyan minőségi romlásról beszél, amit az őshagyományban korszakok néven illettek, kezdve az aranykortól a most átélhető vaskorig, ám nincsenek ilyen korszakok, mert az ember isteni állapota semmiben sem változott, másrészt pedig a korszakok megélése olyan személyes élmény, amely nem az emberi társadalmak , hanem mikrokozmoszok ragyogó valósága.
Semmiben sem romlottabb korunk, mint az ezt megelőzőek, és semmiben sem teljesebb az emberi lélek állapotát, annak a szellemi impulzusukat befogadni és azokat feldolgozni képes aktivitását illetően.
És nincsen olyan helye a világnak, ahol ne nyilatkozhatna meg az az üdvtörténet, ami végül is nem is történet....hanem az, amiben már nem vet árnyékot a Nap.
Nem tudom, hogy találó e, de a művészet, amely a a pap és a király mellett a mágusi képesség a háromságban, amely által az ember, mint egység megnyilatkozik, soha nem tesz hozzá a valósághoz.
Éppenséggel a művészet lényege az illúzió szétoszlatása.
A festő nem ráfesti a valóságra egyéni látásmódját, hanem az Egység azonosságában ébredve fel, az alkotó folyamatban kitakar, elvon, akár a zen szerzetese a kalligráfiában, akár a keleti kereszténység révült festői az ikon imádságában.
Éppen így, az a feszültség, amely az ébredező lélek és a kábaság állapotának rendje között ívet von megrogyaszthatja azt az egzisztenciát, amely soha nem fog felkészülni erre az eseményre, összetöri, mert felébredése önmaga Istenben való ébersége, és ez már szükségtelenné teszi azt, amit a tradíció oly nagyra értékel: a hierarchikus rendet. A Rendet.
Nincsen szükség tanításra ettől fogva, csakis kinyilatkoztatásra, amelyben nem csak a dialaktikus rögeszmék nem érvényesek ezen túl, hanem az ebből való visszatérés lehetőségeiről való tanítás, a tradíció sem.
Egyedül marad ember Istennel, és ezt túl éli, avagy sem, egyetlen pillanat ebben az időtlenségben überel minden könyvét a bölcsességnek, viszont az embert, aki megmártózik ebben a lehetőségben alkotásra insipirálja, azaz gyakorlatilag hozzátesz ehhez a bölcsességhez.
Amennyiben az ember a bölcsességtanokon túl nem keres, így jutva el a legizgalmasabb műalkotás igényéhez, magához az evangéliumhoz.
A beatnikek becsempészték a lázadásnak azt a formáját az Univerzum ezen szegletébe, amely nem képes ugyan meghaladni a lét általunk megélhető szintjét, de kiforrottsága permanens együtthatója lett a valóságunknak, így beleszőtte a maga tanítását. Komfort érzetünk elengedthetetlen  része lett az az örök nyelvkiöltős válasz, amely megbontja a hagyomány és a világbirodalom rendjét egyaránt.
Ma minden kísérlete a konzervativizmusnak totális kudarcba fullad, mert a mocskosok, azaz a beatnikek kiszakítottak egy darabot abból a ködből,amely az emberi szívet eddig körbefonta, és megakadályozta azt a kölcsönös impulzuscserét, amely a mikrokozmosz istenisége és az Egyetemes Mindenség között magának  a szakralitásnak a falai által gátolva volt.
A  beatnikek életfeladata csakúgy jelentős, mint minden romboló erőé, amely a fennálló rendet morzsolná szét, azóta, hogy az ember templomokat emel Isten Szent Ege alá.
Így Ken Kesey is, aki ebbe a Közös Égbe hajította a maga Könyvét, hogy vegyük, megmérjük, és felismerjük magunkat általa.

A VILÁG RENDJE

Az Alsó Világnak közepén áll a Világ Fája
Világfa tövében Föld Anyánk jurtája
Annak a jurtának bíbor az ajtaja, fehér a palástja
Világnak Fája vezet a Felső Világba
A Legelső Égben Hüvelykpiciny háza
Annak a jurtának zöld az ajtaja, fehér a palástja
A második égben Hadak Ura háza
Annak a jurtának veres az ajtaja, vasból a palástja
A harmadik égben Délibábnak háza
Annak a jurtának sárga az ajtaja, gyémánt a palástja
A negyedik égben áll Szél Kagán háza
Annak a jurtának égkék az ajtaja, ezüst a palástja
Az ötödik égben Hold Kagán háza
Annak a jurtának ezüst az ajtaja, ezüst a palástja
A hatodik égben Nap Kagánnak háza
Annak a jurtának arany az ajtaja, ezüst a palástja
A hetedik égben Arany Atyánk háza
Annak a jurtának arany az ajtaja, arany a palástja

2012. december 10-én ismét füstöl a metró. Ismét elfoglalnak egy hidat. Ismét le a kormánnyal, és ismét nem történik semmi .
Hogy mi történik, nagyszerűen jellemzi a pár nappal ezelőtti rasszista tüntetés a judeo-keresztény faktor mentoraival, illetve úgy általában az, hogy amikor közvetlen támadás éri a magyar közösséget, vagy piros pacsi a válasz, a globalizmus hivatalos ellenzékétől lázas vad szavak, majd pedig...néma csönd...ám, mintha a rokkant kapálózna a mankója után, ha omlik a rend, ami kényelmes és egyértelmű vala: megindul a tömeg.
Természetesen megkérdezhetnénk: miért befelé vonultok????
Miért nem kifelé???
Van e jogosultsága a tudásnak, amely papírt ér? Amely kiválóan illeszthető be a rendszerbe, és amelyet fölhasználva alakítható és fenntartható tovább a rendszer, míg a romjai akár komposztnak is kiválóak, akár egy valóban új világrend talaját dúsítva?
hanemtanulhatsznemleszelsenkisemitt!
Akarja e valaki azt, hogy itt ez legyen?
A kormányt leváltani nem kell félnetek jó lesz.
Az agymosás megtörtént....aki kilóg, az belóg a képbe, nácik haza.
"Mi nem akarunk listát! Mi majd megmondjuk, hogy ki a náci!"
És reciprok.
Nem lenne sokkal egyszerűbb "Nem akarunk tovább kioktatást" címmel eltáncolni az első nagy közösségi hepöninget?
Már csak azért is, mert ma is csak a Nagy Testvér szponzorálja a forradalmat.

Volt egyszer, hogy egy kristálytiszta vizű, hatalmas folyó fenekén különös lények éltek.
A folyó csendesen hömpölygött mindannyiuk - fiatalok és öregek, gazdagok és szegények, jók és gonoszok - fölött, a víz folyt, ahogyan folynia kellett, a víz csupán kristálytiszta önmagát ismerte.
A lények mindegyike görcsösen kapaszkodott a folyómeder mélyén heverő ágakba meg kövekbe, mert életük volt a kapaszkodás, az, hogy ellenálljanak a sodró áramlásnak, ezt tanulták születésük pillanatától.
Végül azonban az egyik lény így szólt: "Elegem van már ebből a kapaszkodásból. Bár a saját szememmel nem tudok meggyőződni róla, de bízom benne, hogy a folyó tudja, hová folyik. Hagyom hát, hadd sodorjon magával az áramlás, és vigyen, ahová akar. Ha továbbra is itt kapaszkodom, belehalok az unalomba."
A többi lény kinevette, és azt mondták: "Te bolond! Engedd csak el magad, és az áramlás, amelyet oly nagyra tartasz, majd jól megforgat, odavág és úgy szétmorzsol a köveken, hogy abba hamarabb belehalsz, mint az unalomba!"
De a lény nem hallgatott rájuk, hanem elszántan elengedte, amibe addig kapaszkodott, mire valóban rögtön forogni, bukdácsolni kezdett, és az áramlás a kövekhez vagdalta.
Ám a lény ennek ellenére sem kapaszkodott meg újra, az áramlás így egy idő múlva felemelte a folyómeder fenekéről, és többé már nem ütődött, zúzódott.
Azok a lények pedig, akik a folyó alján éltek tovább, és nem ismerték a sodródót, így kiálltottak fel: "Lássatok csodát! Ugyanolyan lény, mint mi vagyunk, de ő repül! Íme a Messiás, aki eljött, hogy mindnyájunkat megváltson!"
És a sodrodó így szólott: "Dehogy vagyok én Messiás, vagy akkor ti is azok vagytok. A folyónak telik kedve benne, hogy felemeljen bennünket, hogy szabaddá tegyen, ha van merszünk hozzá, hogy elengedjük, amibe kapaszkodtunk. Valódi tennivalónk az utazás, a nagy kaland.

/Richard Bach/

Ős patkány terjeszt kórt

Ős patkány terjeszt kórt miköztünk,
a meg nem gondolt gondolat,
belezabál, amit kifőztünk,
s emberből emberbe szalad.
Miatta nem tudja a részeg,
ha kedvét pezsgőbe öli,
hogy iszonyodó kis szegények
üres levesét hörpöli.

S mert a nemzetekből a szellem
nem facsar nedves jogokat,
hát uj gyalázat egymás ellen
serkenti föl a fajokat.
Az elnyomás csapatban károg,
élő szívre mint dögre száll -
s a földgolyón nyomor szivárog,
mint hülyék orcáján a nyál.

Lógatják szárnyuk az ínségnek
gombostűjére szúrt nyarak.
Bemásszák lelkünket a gépek,
mint aluvót a bogarak.
Belsőnk odvába bútt a hálás
hűség, a könny lángba pereg -
űzi egymást a bosszuállás
vágya s a lelkiismeret.

S mint a sakál, mely csillagoknak
fordul kihányni hangjait,
egünkre, hol kinok ragyognak,
a költő hasztalan vonit...
Óh csillagok, ti. Rozsdás, durva
vastőrökül köröskörül
hányszor lelkembe vagytok szurva -
(itt csak meghalni sikerül.)

S mégis bizom. Könnyezve intlek,
szép jövőnk, ne légy ily sivár!...
Bizom, hisz mint elődeinket,
karóba nem húznak ma már.
Majd a szabadság békessége
is eljön, finomúl a kín -
s minket is elfelednek végre
lugasok csendes árnyain.

Könnyű, fehér ruhában

Ignotus Pálnak

Mindent, mi nem ennivaló,
megrágtam és kiköptem.
Magamtól tudom, mi a jó
s hogy egyremegy, szappangolyó
vagy égbolt van fölöttem.

És tudom, mint a kisgyerek,
csak az boldog, ki játszhat.
Én sok játékot ismerek,
hisz a valóság elpereg
és megmarad a látszat.

Nem szeretnek a gazdagok,
mig élek ily szegényen.
Szegényeket sem izgatok,
nem állok én vigasznak ott,
ahol szeretni szégyen.

Megalkotom szerelmemet...
Égitesten a lábam:
elindulok az istenek
ellen - a szívem nem remeg -
könnyű, fehér ruhában.

Az Isten itt állt a hátam mögött

Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot
..................................
..................................

Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.

Ugy segitett, hogy nem segithetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra.

Gyönge a testem: óvja félelem!
De én a párom mosolyogva várom,
mert énvelem a hűség van jelen
az üres űrben tántorgó világon.

A Magyar Közösség Szerződése


1. A Magyar Közösség olyan természetes szerveződés kíván lenni, amelyet nem jog és kötelmi rendszer határoz meg, hanem az a lehetőség, amely a Magyar Közösség, mint egység, annak tagjai , az önkormányzatok, és a szerveződés személyes szintjei, az egyes emberek létének kibontakozását biztosítja.

2. A Magyar Közösség minden tagja, és minden egyes ember egyenlő lehetőséggel bír a lét kibontására, közöttük ebben különbség nincsen. Ugyanakkor a Közösség minden tagja, minden egyes ember tudatában van annak, hogy a Magyar Közösség fennmaradásának lehetőségét az egyének és az önkormányzatok hozzájárulása biztosítja, így tartva fenn egy olyan nyílt rendszerű energiaáramlást, amely bármikor képes rendszerébe befogadni bárkit, ugyanakkor a bezáruló energiatranszformátoroktól, legyen az ember vagy önkormányzat, képes lekapcsolódni rendszerének megsérülése nélkül.

3. A Magyar Közösség nem állam, nem határozható meg sem természetes, földrajzi, sem pedig közigazgatási határokkal. Határt csakis a létállapot minősége szab.

4.A Magyar Közösségben egyetlen egy jogi kategória uralkodik: az élethez való jog. Az, hogy a Magyar Közösség  tagozódásaiban ez a jog miképpen kap formát nem a Magyar Közösség egészétől, hanem a tagozódási szintek, tehát az önkormányzatok és az egyes személyek tudatállapotától függ. A Magyar Közösség nem garantálhatja az élet minőségét, csakis a meglétét ezzel a joggal, amely jogot a Magyar Közösségen belül nincsen senkinek sem joga felülbírálni. Az élet minőségét a személyes és közösségi szintű hozzájárulás mértéke és minősége biztosítja, azaz , hogy milyen intenzitással kapcsolódik valaki az energia áramlásába, avagy milyen mértékben igyekszik ezt az energiát magának megtartani, és elraktározni, azaz a szabadságával visszaélni.

5. A Magyar Közösség nem határozza meg magát államformaként, tagjait nem választják el fikciós, a jelenleg globálisan domináns uralkodó rendszert jellemző gátak. A Magyar Közösség ezeket a határokat az energiaáramlást gátló tényezőknek tekinti.

6. A Magyar Közösség társadalmi szerveződés. Célja  az emberhez igazán méltó közösség  megteremtése. Önmagát sohasem tekinti véglegesnek sem pedig tökéletesnek, tudván azt, hogy a lét mindig megújulásra képes, folyamatosan változik.Ugyanakkor,  zsákutcának tekinti azt történelmi folyamatot, amelyet egy fajta diktatúra megjelenése és globális dominanciája jellemzett.
Így Magyarország történelmi hagyományaihoz visszafordulva egységnek fogja fel a hun-magyar szövetséget, amelynek ma is létező tagjai a Kárpát-medence magyarsága, az Ázsiában ma is élő, a magyarsággal rokon népek, a  Földön bárhol élő magyar ember vagy magát magyarként meghatározó közösség.
a, Ennek ellenére a Magyar Közösség Szerződése csak akkor vonatkozik rájuk is, amennyiben ehhez csatlakozni kívánnak, és a Szerződést elfogadják, és élni kívánnak annak lehetőségeivel.
b, Minden nem magyar származású ember és közösség csatlakozhat ehhez a Szerződéshez, amennyiben azt elfogadja, és a szerint kíván élni az általa megfogalmazott lehetőségek szerint.

7. A Magyar Közösség szabad. Önkormányzatai szabadok, és személyes szinten minden egyes ember szabad a lehetőségei szerint. A Magyar Közösség létállapotába más egyéb formájú emberek alkotta szövetség legyen az globális, államok fölötti diktatúra, vagy más függő, avagy szabad állam, nem szólhat bele, létezésébe nem avatkozhat, mivel szuverén emberi szerveződés. Minden diktátumot, amely önmaga, tagjai, illetve a személyes szinten élő emberek szabadságát és életét veszélyezteti, visszautasít, származzon az politikai, gazdasági vagy pénzügyi hatalomtól.

8. A Magyar Közösség létének alapja ez a szabadság, amely így mindenkit a barátjának tart, ahhoz bizalommal közelít, és ugyanezt a bizalmat elfogadja, ugyanezzel a bizalommal közeledő más emberek alkotta szövetségeket és szerveződéseket elfogad, sőt, ha igénylik, azokat befogad, amennyiben amazok elfogadják a Magyar Közösség, annak tagjai, vagyis az önkormányzatok, és a személyes szinten létező minden egyén szabadságának lehetőségét és élethez való jogát. Ebben az esetben a szabad energiaáramlás szerint részesülhetnek mindabban az anyagi, lelki és spirituális jóban, amit a Magyar Közösség tagozódásainak minden szintjén nyújtani képes.
        a, amennyiben ezzel a lehetőséggel a befogadottak visszaélnek, a Magyar Közösség lekapcsolódik róluk, létük fenntartását önmagukra bízva, a Magyar Közösségen kívül.

9. Mivel a Magyar Közösség a létezés mindhárom szintjén megkíván nyilatkozni, ezért minden ilyen személyes megnyilvánulást önmaga létének fenntartásához való hozzájárulásnak tekint.
              a, ezért nem kívánja egyik szint dominanciáját sem  preferálni
              b, tudja, hogy amint az egyik szint dominanciája megerősödik, az emberiség mind az egyén, mind a közösségek szintjén úgy válik manipulálhatóvá, hogy kizárólagossá teszi a lét adott szintjét, amint az emberiség, reményeink szerint lezárult fejlődési menetének azt a zsákutcáját, amely az anyagi javak megszerzésének és birtoklásának tényében jelölte meg  az emberi boldogság kulcsát, lelki és szellemi igényességét is ehhez az érdekhez igazította.
              c, Mindezért a Magyar Közösség nem ismer el semmilyen olyan szervezetet sem maga fölött, amely a létezés bármelyik szintjén hatalmat gyakorolva kizsákmányolja az emberiséget és annak közösségeit és az általa függő egyes embereket illetve azok közösségeit egymás ellen uszítva érdekeit érvényesíti.
       I. Éppen ezért a Magyar Közösség nem kíván tagja lenni semmilyen a múltban létrejött és ma is fennálló politikai, katonai és gazdasági szerveződésnek és szövetségnek.
       II. Nem kívánja ezek működését lehetővé tenni a Magyar Közösségen belül.
       III. Nem kíván sem létrehozni ilyen szövetségeket, és a jövőben is elveti az ezekhez való kapcsolódást, mint a létezést eleve gátló, az emberiség szabad kibontakozását gátló tényezőket.
       IV.Ugyanakkor támogat és szívesen lát a szabad kibontakozást, a megújhodást elősegítő alternatívákat, azokat befogadja, sőt önmaga szerveződésében föl is használja azokat.

10. A Magyar Közösségben a közigazgatás és az élet minden területét szerveződésnek tekintjük. Minket az élet szeretete hat át, ezért nem tesszük lehetővé életidegen, nem szerves formák létét, elburjánzását, tudomásul véve ugyanakkor, hogy a lét egy igen zárt formájában vagyunk csak képesek megnyilvánulni a bioszféra szintjén, és erre szükségünk van létünk fenntartásához, mindenképpen a kölcsönösség és a természet minden megnyilvánulása iránti tisztelet alapján.
                 a, ezért életünket nem kívánjuk a Föld terhére, annak kizsákmányolásával folytatni. Lehetőségeink szerint igyekszünk a természetes élet minden szintjén óva ezt az életmegnyilvánulást, és elzárkózunk annak lehetőségétől, hogy az életlehetőségét, azaz annak energiafolyamatait torzító illetve gátló folyamatokat támogassunk.
       I. Támogatjuk ugyanakkor a megújhodást és az energiaáramlást, amelynek az emberi életben két formája van: a gyermekáldás, amelyet nem kívánunk többet tehernek tekinteni, viszont kívánjuk áldásos állapotának biztosítását, illetve az emberi képességek szabad kibontakozását a létezés minden szintjén.
     a, Ezért Közösségünk alapja a lehetőség nyújtás, a kölcsönösség, a hozzájárulás, a megújhodás, így biztosítván a létezés energiáinak szabad áramlását.
     I. Miszerint létezésünk legtermészetesebb ajándéka a gyermekáldás, így  születés a létezés minden szintjén kívánatos és segítendő, elvetve azon lehetőségeket, amelyek gátolják ezt, méghozzá úgy , hogy biztosítjuk és támogatjuk a gyermekáldás lehetőségét.
        A Magyar Közösség ezentúl nem kíván beleszólni az együttélés módjaiba, ha az nem gátja az élet áramlásának. Minden olyan emberi kapcsolat lehetőségét biztosítja, amelynek gyümölcse a gyermekáldás, valamint biztosítja azokat a körülményeket, amelyekben egy gyermek lehetőséget kap a felnövekedésre és képességeinek kibontakoztatására.
         Ugyanakkor a Magyar Közösség lehetőséget nyújt minden olyan társas kapcsolatra, amely a lét más szintjein is termékeny. Amely ugyan nem helyettesítheti a gyermekáldást, de két, vagy több, különböző vagy azonos nemű ember egymás iránti szeretetére és bizalmára épül, amely a természetes élet szintjén is megnyilatkozó lét kreativítása bontakoztat ki.
        Azaz a Magyar Közösség tiszteletben tartja tehát a a szabad embernek azt a lehetőségét, hogy önmaga válassza meg a társát, illetve társait, amennyiben ezzel nem gátolja mások szabadságát, ami a személyes lét kibontakoztatását illeti, és az élethez való jogát.

11. A Magyar Közösség, mint társadalmi szerveződés formája, nem határozható meg semmilyen doktrínával, amely a múltban és a jelenben létező államformákat illeti, nem tekint magára kötelező érvényűnek semmilyen élő politikai trendet.

12. Tagjai az Önkormányzatok, amelyek külön -külön, avagy egyesülve, részbeni vagy egészbeni szövetségben egy-egy, a Magyar Közösség mindennapi életét érintő kérdésben saját jogon döntenek, anélkül, hogy az egyéni élet teljességének kibontakozását gátolnák.
                       a, Éppen ezért, nincsen a Magyar Közösség egészét irányító és befolyásoló államapparátus, az egyes önkormányzatok szabadon döntenek az önmaguk fenntartását és fejlődését biztosító lehetőségek kérdésében, a szerint , hogy a személyes szinten élő emberek hogyan járulnak hozzá, eleve tudomásul véve azt, hogy az önkormányzatuk léte nem állami függvény, hanem a saját hozzájárulásuk alapján épül fel.
                b,A Magyar Közösségnek nincsen államapparátusa, hadserege, adórendszere és kormánya, van viszont az  egyes önkormányzatok  együttes munkáját összehangoló vezetése, amelynek tagja lehet bárki olyan egyén, aki a Magyar Közösség létének kibontakoztatásához hozzájárul, és nyílt, közvetlen népszavazással lehetőséget kap erre a munkára. Éppen így történik az egyes önkormányzatokban az élet egyes területeit összehangoló vezetés megválasztása is.
Politikai szinten egyébiránt bármilyen módon megnyilatkozhat mind önkormányzat, mind az egyén, ha erre igénye van, politikai szövetségeket, pártokat is alapíthat azzal a céllal, hogy befolyásolja az önkormányzatok és a Magyar Közösség életét, amennyiben azok létének kibontakoztatását szolgálja.
A Magyar Közösség egyik legjellemzőbb sajátja az,  amennyiben egy-egy politikai tömörülés abban dominanciát kívánna magának kiharcolni, pusztán a hatalom kizárólagos gyakorlása okán,vagy azért, hogy a Magyar Közösség-től idegen, már meghaladott államok, szervezetek, szövetségek érdeke érvényesüljön,mint ahogy történik napjainkban, az a politikai tömörülés önmagát zárja ki a Magyar Közösség-ből, de nem a politikai tömörülés tagja, amennyiben önkéntesen és  szabad elhatározásából a Magyar Közösség létének lehetőségét kívánja biztosítani.
c, Sem a Magyar Közösség egésze, sem maguk az önkormányzatok nem élhetnek azzal a lehetőséggel, hogy az egyén hitéletébe beleszóljanak.
d, nincsen lehetőségük arra, hogy meghatározzák, milyen jellegű tudás az, ami pozitív irányba tereli az egyén életét.
e, nincsen lehetőségük arra, hogy támogassanak vallási és kulturális közösségeket.
  I, Mindazonáltal a Magyar Közösségen belül a legteljesebb a hit és a kételkedés szabadsága. Nincsen olyan hatalmi szerv, amely meghatározná azt, hogy az emberi lét melyik lehetősége igaz, avagy hamis. Minden kérdéses állapotot azonban, legyen az hitbéli, tudományos, avagy az élet megnyilatkozását-itt megjegyezendő, hogy akár a Magyar Közösség létét érintendő kérdésekben is-csak a kutatás és a megvitatás teljes szabadsága fedezhet fel. Minden tiltása a  különböző véleménynek a legteljesebb diktatúra árnya, amely veszélyezteti nem csak a Magyar Közösség egészét, hanem az egyes embert visszaveti a jelen globális rendszerébe, a rabszolgaság állapotába.
f, A Magyar Közösség vezetése két esetben támogathatja mind az önkormányzatot, mind a szabad egyént, azon túl, hogy a harmonikus együttműködés lehetőségét biztosítja az egyes önkormányzatok között
     I,a gyermekáldás és a gyermeknevelés ügyében
     II, önfenntartó közösségek létrehozásában
g,  egyébként  pedig a létezés minden területén az önkormányzatokban élő és az azt alkotó szabad egyéneknek lehetősége van létrehozniuk és alkotva megújítaniuk saját önkormányzataikat. Azaz...


Kelt
Budapest  2012. 11. 30.

"Az igazság szelleme eljött, és megszabadított minket a világ őrületétől. Tükröt hozott nekünk. Belepillantva a Mindenséget látjuk-önmagunk...megmutatja nekünk, hogy két rend létezik: a Fényé-és a sötétségé. A Fény rendje áthatja a sötétség rendjét. Mindazonáltal a sötétség rendje a Fényétől kezdettől fogva el van választva."
Máni

"Abban az időben, amikor a Nap egyensúlyban volt, Kay Chosrou a Grált a Nap felé tartotta. Midőn hatalmas fény esett rá, a világ összes jele és képe megnyilatkozott benne.Amikor a mestertől Jamshid Gráljának magyarázatát hallottam, magam váltam a világ Gráljává, Jam tükrévé. A világ Gráljában, a tükörben , emlékezzenek, ama Grál egy láng, mely minket elemészt."
Suhrawardi

"A Grál -vár a kereső ember számára nem egy düledező középkori vár valahol a Pireneusokban. A múltnak ezek a tanújelei legfeljebb ösztökélhetik, mint ahogy minden hagyomány olyan ösztöke csupán, amelyben felismeri önmaga kozmikus valóját az ember, vagy pedig kozmoszt gyárt magának belőle, amely olyan világegyetem csupán, amely , mint annyi más, robbanással született és hidegen hal meg.
A Grál-vár a megújító energia tere.
Isten mindenütt jelen valósága. Az alkotó tudat Mindensége, amely nem centralizálódik sehol, semmilyen formában.
Van, ugyanakkor a szellemi fejlődésben irányuló lelkek közössége tartja fenn...a legutolsó szabad közösségek, amelyekről a történelem tud, mint a keltáké vagy a magyaroké, nem szorult állam határok közé, szervezetük szakrális impulzus ritmusában lüktetett, esélyt adva a fölébredésre ugyan, de nem maga volt az éberség, ha valaki ilyen közösségben élte le az életét, csupán: a sorsa.
Most ott tartunk, hogy ezt a sorsszerűséget teszik meg a misztériumok elejének.
A Szent Grál forma és nem forma.
A Szent Grált azok az emberek képezik és hordozzák, akik belső útjuk harcát éppen úgy megélik a mikrokozmosz, mint a kozmosz és  makrokozmosz szintjén, ugyanakkor valódi jelentőségük is éppen így teljesedik ki: minden ember útja egyben a Mindenség útja is.
Minden ember útja: Isten útja.
A harcos útja: a béke útja. "

/Pentagram/