"Ismét abban a pillanatban lüktet a valóság, amelyben áttörhetünk a halhatatlansághoz. A Föld, Gaia, és gyermekeinek, egy magasabb létállapotba történő transzformációja elkezdődött.
Mint minden alkémiai művelet, ez is a rombolással, válsággal indul.
Az új energiák a lélek táplálékforrásai, ugyanakkor pedig próbatételt is jelent a fölvételük, a rájuk való hangolódás.Ahhoz, hogy velük és általuk élhessünk, az embernek meg kell ismernie önmagát. Kizárólag ezzel az ismerettel képes arra, hogy a múlt kényszerítő befolyásait semlegesítse. Ebben a folyamatban felismeri azt, hogy nincsen jó és rossz, nem egymással ellentétes erők játékát élte át saját használatú történelmében, mind személyes, mind pedig a közösség szintjén, hanem egymást feltételező, egymást nemző, egymásba fonódó energiák függvénye, ha látszólag ezek az energiák a társadalmi élet felszínén a leghevesebben látszódnak egymásnak feszülni, ám éppen így fokozzák azt a feszültséget, amellyel életben tarthatják az őket tápláló valóságélményt. Ne feledjük, a politikai élet olyan felszínes, árnyékszerű kivetülése csak a mélyben pezsgő változásnak, a politikai csoportosulások pedig csak hordalékai, lerakódásai.
A tudatosan átélt jelen a jövőt ihleti meg! Ez a lélek emberiség útja.
Nincsen egyéb menedékünk. Vagy feltámadás az életben, vagy pedig felkelés és lázadás az élet ellen.
A demokrácia elérte lehetőségeinek határait. Horizontálisan sem képes már megújulni, hierarchiák, oligarchiák markában vergődik, de más lehetősége nincsen, hiszen a természetéből eredően termeli ki ezeket az oligarchiákat, amelyek nem csak egyes társadalmak életét nehezítik meg, hanem az a trón, amelyben végül is minden oligarchia egyesül, a globális világkormány olyan eonikus erők megjelenése, amelyek a demokráciát saját céljukként használják fel, igencsak despotikus hatalmuk érvényesítésére, és az úgynevezett választásra érett állampolgárokat saját kényükre befolyásolják: a forradalom története a Nagy Testvár forgatókönyve szerint íródik.
A természet keresztjének vízszintes gerendáján új fejlődésre nincsen többé lehetőség, csak arra a keserves emberi önismétlésre, amely a sartre féle egzisztencializmus szerint gyönyörűség a maga sziszifuszi létébe ragadva, de ne feledjük el azt sem, hogy Sartre és barátai lelkesen tapsikoltak a tömeggyilkosoknak, ahogy általában az ún. nyugati haladó szellemiségű értelmiség tette és teszi, az ellenkező politikai oldal pedig létében esszenciálisan gyilkos.
Kizárólag a mi tudatállapotunkat meghaladó területek képesek arra, hogy áttörjék a korlátainkat, és ebben az értelemben valóban segítsenek. De ne feledjük: ezek területek mikrokozmikus valóságunk teljességét elevenítik meg! Amennyiben az emberiség nagy csoportjai az új kozmikus hatásoktól ösztönözve kereszt középpontja felé törekednek, a függőleges gerenda mentén eljuthatnak a feltámadáshoz.Ez az áttörés generálhatja a fejlődést és jöhet létre az az új közösségi forma, a szent demokrácia, amelyben az emberek belső egységben valóban találkoznak egymással.
A két energiamező között feszülő teret a rózsakeresztesek a transzmutáció vagy transzformáció területének nevezik. Ez az a fényhíd, amely a két univerzum között tátongó szakadékot íveli át. Ez a hely, ez a város a szent demokrácia a fényben bebizonyosodottak demokráciája."
(Pentagram)
