Veszelka Attila
Titkos rózsa
Fölötted áll a titkos rózsa,
hiába tűntek századok,
szemedben bíbor láng lobog,
sötét korok fehér lovagja.
A Hattyú és Kígyó között
új csillagtenger hömpölyög,
megnyílt a mélység és az ég,
hogy lásd a rózsa szellemét,
s hogy minden könyved tűzre dobva
újból kövesd útján a Mestert,
s a tiszta fényű, régi fegyvert
emeld a Napba: ragyogjon fel
kereszted éjén a rózsajel
