"Megkülönböztetve a létet és a létezőt, a valóságot és a valóságost, megjegyezzük, hogy az a tagadás, amelyről beszélünk, nem diabolikus tagadás. Valójában »tagadás tagadásáról« van szó. Tagadás tagadásáról, mert amit a mai világ, mint olyan állít, az mindig korlátozás, lefokozás és bebörtönzés. Egy magasabb valóság nézőpontjából tagadás. Tulajdonképpen szuggesztiókat tagadunk, a mai világ kollektív szuggesztióit, amelyek a valóságot hétköznapok és szellemtől elvágott formák közé kényszerítik, mégpedig olyan sötét erővel, hogy az e szuggesztiók eredményeképpen létrejövő valóságképek a realitás minden más, teljesebb formáját kizárják és negligálják."
"Ha az ember a normális és eredeti állapotot helyre akarja állítani, akkor újra és újra fel kell ismernie, hogy egy magasabb valóság – mint az az elnevezésében is benne foglaltatik – sokkal inkább valóság ahhoz képest, ami pusztán valóságos. Ez végtelenül egyszerűnek tűnik, és minden bizonnyal végtelenül egyszerű is, de újra és újra realizálni kell a valóságnak és a valóságosságnak ezt az evidens szemléletét. És e szemlélet értelmében kell létezni és élni is."
/HORVÁTH RÓBERT:NAPVÁROS – A VÁROS, AHOL MI ÉLÜNK/
