total pausa

Tézis ez is.
Mindenesetre a Mindenség nem esetleges, hanem szervezett.
Méghozzá magában hordozza saját szervező erejét, ezért : élő szervezet.
Sőt személy, amelynek tudata önmaga léte, fényessége, ereje, minden porszeme,
fekete lika és csillaghalmaza.
Bejárat és kijárat ugyanazon a kapun, akinek létét tudatállapotunkban éppen úgy megtapasztalhatjuk létünkből következően, ahogy lentebb és fentebb.
Ugyanaz, a létezés minden rezgésében és minőségében.
Minden Egy.
Ez: kétség kívül való.
Éppen ezért az, amit mi egy zárt körű klubnak hiszünk, amit mi Földnek nevezünk, nem egymástól elkülöníthető cellákra osztott fegyház, hanem élő egység.
Az, ami megnyilatkozik a Föld életében is, nem zár el egymástól semmit,
sőt a belőle fonódó létezésben minden egymást feltételezi, egymás létének eredményei vagyunk.
Éppen ezért egymástól függetlenül is szerveződhetnek olyan egységek, amelyeknek egymáshoz látszólag nincsen közük sem térben, sem időben, ezek az egységek pedig az emberiség kulturális alapon nyugvó közösségei, amelyek, mint a virágzat, magukban hordozzák a termést, magát az embert.
Hiszen ugyanannak a Tudatnak a villanásai.
Kizárható az, hogy valamely erőteljes, domináns centrumból áramlott volna ki a Mindenség ismerete, legyen az Termékeny Félhold, vagy  a Kárpát-medence, Ordosz,avagy bármely területe a mi világunknak.
Bárhol, ahol Isten van, megnyilatkozhat, felhasználva  lehetőségként adott pont anyagi természetű erőit, amelyek végül is , mint a pineális kristályai, a fény kicsapódásai.
És hát Isten mindenütt jelenvalósága: kétség kívül való.
Éppen úgy vonatkozhat ez Gaia minden porcikájára, ahogyan vonatkozik az Univerzum minden csillagára, szektorára.
Ott, ahol Isten van, kultúra hajt ki, mint a fa.És mint  az élő fa, amely tetejetlen, határtalanságában  pompázik.
Ez a kultúra mindent magában foglaló egység, amely anyaként hordozza méhében, és szüli meg nem csak az emberi civilizációt, hanem annak környezetét is. A biológiai közösségek szintjén éppen úgy, ahogy a szintúgy vibrálóan élő ásványi formákban is.
Isten szabadsága az Univerzum bármely szegletében úgy ragyog, ha  áramlásában semmi sem gátolja.
A kultúra nem annak hozadékát jelenti, hanem a teremtő ige által való együttműködést. Az áramlás, az együttműködés ott szakad meg, ahol ezt az áramlást körbezárják, szökőkutat helyeznek egy, az alapító istenség tiszteletére emelt városban.
A szakrális államban.
Az Istennel a bensőséges együttlétezés ott ér véget, ahol megjelenik a kultusz, ahol misztériumot alapítanak. Ott, ahol megszületik a nemzet.
A nemzet ismeri az Egység fogalmát, és keresi vele a kapcsolatot. Ezért hierarchiát épít fel, amely az Egységgel való kapcsolat intenzitásában kap minőséget. Azonban ahhoz, hogy a hierarchiából ki tudjon lépni, meg kell halnia.
A nemzet nem faji kérdés, nem a vérbe sűrűsödött sors,  gyerekgyilkosokat termelő üzem,hanem a visszakapcsolódás misztériumai köré szerveződött élő egység. Egy nemzet csakúgy személy, egy magasabb nézetében, mint az egyedi formában megjelenő istenkép, az egyes ember, aki a tudatból él, ennek nemzetként megvalósuló személynek a Tudathoz kapcsolód centruma, tehát a szíve, a király, akit fölkenve azzá, ami, az Univerzális egység jelenvalóságának formája. A nemzet kapcsolata az egységgel az ünnepben kerül a helyére.
Ám ez a kapcsolat mégis zárt, minőségi különbségekre épül, és zártságában magába fordulva végül , mint a kihűlt vulkán megdermed és önmaga létéből teremtve már fajistent, leblokkolja az Istennel való eredeti együttlét állapotának lehetőségét.
Hiába rokon egymással minden nemzet, nem a vér szintjén, hanem a lét ennél magasabb állapotában, egymástól elidegenedett helyzetükben igyekeznek kapcsolódási pontot találni az anyagi lét fenntartásának biztosítására. Ebbéli igyekezetében nem különbözik egymástól a bilderberg féle geciláda, aki tényleg az, hiszen csak formájában ember, egyébként humanoid, aki egyike azoknak a lényeknek, aki ugyan akárcsak a kutyaszar végül is isten az istenben, de ez az istenség csakis a lény teljes feloszlásával szabadul fel, magának a lénynek nincsen már lehetősége részt vállalnia a Teremtés folyamatában.
A greenpeace aktivista világmegváltó ténykedése nem fogja megmenteni azokat a bálnákat, amelynek zsírján élősködik a bilderberg démon, viszont alkalmat ad arra, hogy létünket fenntartsuk egy olyan szinten, amely trambulinként szolgálhat a belső felismerésre, a felébredéshez. Ha mindannak az aktivitásnak az energiája, amely egy Gaia létét szolgáló ember megtermel, mérhető lenne, elcsodálkoznánk, de ha tényként kezelnénk annak a lehetőségét, hogyha ennek az energiának csak egy hányadát szánná a Tudattal való egység visszaállítására, nem lenne szükség harcra a cégek és bankok globalizmusa ellen, amely háború energiája viszont arra megy el, hogy erőt szívjanak  fel vele a zárt, hierarchikus világrend eonikus hatalmai.
A nemzeti tudat , amely kettősségénél fogva magában hordozza az Éggel való alkímiai menyegzőt, és  a kárhozatot, amely egy végtelen időkig reszkető hiányban, önmaga képébe meredő bohócfigura örök kéjelgését fajának felsőbbrendűségével egyaránt jelenti-a nemzethez való tartozás tudata tehát éppen úgy lehet gát, a Pink Floyd által megénekelt Fal, mint esély, tényleg: sólyomszárny.
De a nemzetet a hiány teremtette meg, alakítva maga köré a hiány civilizációját.
A hiány üresség.
A klasszikus rózsakeresztesek szerint viszont nincsen üres tér.
Ugyanis Minden Isten.
És ez kétség kívül való.